Viszonyszók I. - névelők, névutók, segédigék

Viszonyszók I. - Névelő, névutó, segédige

Az új tananyagra szokás szerint közmondásokkal hangolódunk.

Viszonyszók

Közös jellemzőik, hogy nincs konkrét, fogalmi jelentésük; nem lehetnek önálló mondatrészek; nem bővíthetők más mondatrészekkel; általában nem toldalékolhatók.

Névelő

A névelők, mint ahogy az a nevükből is következik, a főnév előtt állnak. Két fajtája van, a határozott (a, az) és a határozatlan (egy).

Névutó

A névutók nevéből szintén következik, hogy a főnév után állnak. Jelölhetnek helyet (pl.: asztal alatt), időt (pl. hetek múlva) és egyéb körülményt (megfázás ellen).

Segédige

A segédigét a kijelentő mód jelen idő: fog, és a feltételes mód múlt idő: volna kifejezésére használjuk.