Gondoskodó szeretet

Hiába telnek-múlnak az évek, cseperedik a gyerkőc, egyre önállóbb lesz - na nem csupán az öltözködésre gondolok, hanem a gondolatai kinyílvánítására is...:) - mégis anyaként időről-időre felteszem magamnak a kérdést, vagyis inkább azt a száz darab kérdést...

- Biztos, hogy jól csinálom?
- Biztos nem lehetett volna ezt okosabban megoldani?
- Vajon sikerül szilárd alapokat kapnia tőlem, hogy ügyesen megálljon majd a saját lábán?
- A gondoskodást, féltést vajon túlzásba lehet vinni?
- Nem akarom burokban nevelni a gyermekemet, de lehet, hogy mégis jobb lenne?
- Ha sérelem éri, menjek helyette a csatába, vagy hagyjam, hogy saját maga vívja meg őket?

Ó, igen. Ezer és ezer kérdés...el szoktam követni azt a "merényletet", hogy azzal nyugtatom magam, hogy talán nem vagyok egyedül, és más anyukák is küzdenek a hasonló kérdésekkel, amelyekre a választ talán csak az idő tudja majd megadni.

Látszólag nem volt semmi probléma, szerencsésnek tartom magam, mert az iskolába járás nálunk nem nyűg, nincsen reggeli nagyelőadás emiatt, tehát mondhatnám, hogy rém unalmasan telnek a reggelek...:)))

Aztán történt nemrég, hogy a napi rutint megtörte az "anya fáj a pocim és nem érzem jól magam, muszáj ma suliba mennem...?" könnyek között előadott monológ. Aztán a figyelem másra terelődött, szépen elindultunk a suliba, majd pár órával később hívtak, hogy menjek a gyerekért, mert nem érzi jól magát. Hazajöttünk, és itthon láthatóan semmi fizikai tünet nem jelentkezett...éltem a gyanúperrel, hogy itt bizony valami más van a pakliban...

Gondoltam, na jó, oké, hát nálunk is előfordul...mindig van egy első alkalom. Aztán pontosan egy héttel később megismétlődőtt. Mostmár szinte biztos voltam benne, hogy itt valami lehet a háttérben...Saját magam példáján tudtam, milyen gyötrelmet tud okozni a félelem valamitől (nálam ugye a matek volt a mumus), és hogy az bizony kihat sok mindenre.

A reggeli ébredést követő könnyek nem hagytak nyugodni, gondoltam kiderítem bármi áron, mert láttam, hogy a kis lelkében komoly viharok dúlnak és ameddig csak tehetem, gondoskodni és védelmezni akarom.
(igen, tudom, azért a ló másik oldalára sem kell átesnem...:))

Nagyon sokat beszélgettünk, persze okosan... olyan hátulról megkerülő módon tettem fel a kérdéseimet, hátha kibújik a szög a zsákból...Az ölembe ültettem és a türelem, a bizalom, amit folyamatosan éreztetek vele, megtette a hatását és fény derült a lelkét marcangoló gondra: hetente úszni mennek a sulival és ez a gondolat egyszerűen félelemmel töltötte el.

Kérdezhetném, mi a gond? Hiszen imád vízben lenni, csúszdázni, egyre bátrabb és ügyesebb, átússza medencét keresztbe-kasul, így nem igazán értettem első körben.

Aztán végtelenül egyszerű...nem volt meg a biztonságérzete, amikor a mély vízben kellett a feladatokat elvégezni. Mondhatni egy aprócska dolog, ami ekkora fejtörést tudott okozni a majdnem 8 éves kis buksijában. Hogy mit tettem ezután? Megígértem neki, hogy beszélek a tanító nénikkel, és kitalálunk valamit, hogy minden rendben legyen. Már a tudat elég volt, hogy azok az emberek, akikben bízik, tudnak erről a félelméről, oda fognak figyelni rá és segítik, ha kell.

Örömmel mesélem, hogy azóta nincs probléma, az úszás gondolata nem okoz pocakfájdalmat, és segédeszköz sem kell a mélyvízben, mert tudja, hogy vigyáznak rá és megvan a bizalma a tanító nénik felé is. És ami nagyon fontos: anya megígérte, és úgy is tett. Mert ha az anya megígéri, akkor úgy lesz. Ez a bizalom. Szilárd és megdönthetetlen.

Persze azért kitaláltam a tuti hétvégi időtöltésünket...uszodába járunk, egyrészt mert klassz móka, másrészt hogy a biztonságérzete stabil legyen a vízben. Ez az én "hátsó szándékom", amivel gondoskodni szeretnék az érzelmi biztonságáról.

Azért meséltem el neked mindezt, mert ahány gyermek, annyi félelem. Elég csak az osztálytársak szüleivel váltani egy-két szót suli előtt vagy után, általában mindenkinek van hozzáfűznivalója. Sok esetben a matek is képes hasonló érzéseket kiváltani a gyerekekből és komoly gondokat okozni. Fontos, hogy tudd, van segítséged. Mert nem kell mindent magadnak megoldanod. Gondoskodó szülőként a problémát kell felismerned és a segítséget megkeresned. A Matek Oázissal matekozni pedig gyerekjáték. Igaz, velünk nem a vízben lubickoltok, hanem a sikerélményekben! :)

Kívánok Neked is hasonló "győzelmeket" a hétköznapokban, és sok örömöt a gyermekeddel :)

Héhl Gina (az Oázis munkatársa, gyakorló anyuka)

Egy egyszerű regisztrációt követően számos ingyenes matek oktató videóhoz hozzáférsz, így Te is megtapasztalhatod, hogy ez a matek valóban más :)